bizánci liturgikus könyvek: A bizánci rítus mind a papság, mind az énekes számára több könyv használatát igényli, mint a latin. Az alapvető kv-ek a 11. sz-ra alakultak ki: 1. A →Tüpikon szabályozza a szert-ok rendjét. Az állandó szövegek az →Euchologionban találhatók. A Nagy Euchologion tartalmazza a három fő liturgiát (Nagy Szent Vazul, Aranyszájú Szent János és az előre szenteltek liturgiáját); a papnak és a diákonusnak szóló rubrikákat, az áldások, a sztségkiszolgáltatás és más szolg-ok szövegeit. A Kis Euchologion ennek rövidített formája, gyakran nevezik →liturgikonnak vagy hieratikonnak (a pap kv-ének). Előfordul, hogy az áldásszövegeket külön kv-ben közlik, ennek a neve hagiaszmatarion. A legrégebbi Euchologion a 8. sz-ból való. - 2. A szentírási olvasmányokat négy kv-re osztották el. Az 1-3. kv. az ekfonetikusan olvasandó/éneklendő részeket tartalmazza: Prophetologion - ósz-i részek; Aposztolosz - Szt Pál levelei és az Apostolok Cselekedetei; Evangélion - a négy evang-ból vett szövegek (→Evangélium). Ennek két változata van: a Tetraevangélion, melyben a négy evangélium követi egymást, és az Evangeliszterion, ahol a perikópák abban a sorrendben következnek, ahogy azokat az egyh. év folyamán fel kell olvasni. A Pszaltérion (zsoltároskönyv) szövegeit nem ekfonetikus előadásra szánták, s a zsoltárok mellett a 9. sz-tól kilenc →kantikumot is tartalmaz. A 150 zsoltárt húsz, kathiszmatának nevezett részre osztották. Ezek mindegyike további három, 1-5 zsoltárt tartalmazó sztasziszból áll. - 3. A Horologion a római Ordinarium divini officii, 'állandó részek'-nek felel meg. A bizánci rítus e sajátosságai miatt a szert. egyes részeit inkább az állandó részeket tartalmazó kv-ben, mint a propriumban kell keresnünk. A prokimena pl. bizonyos szert-okon naponta változik a hét folyamán, de számuk a napok számával azonos: ebben az értelemben tehát a prokimenák „állandók”, mivel a hétfői prokimena mindig hétfőn énekelendő az év folyamán, hacsak a szabály elő nem írja egy másik elsőbbségét. A nagy Horologion szintén tartalmaz néhány változó szöveget, ilyen az apolütikia (a vesperás végén énekelt himnusz), a változó ünnepek kontakionjai, néhány antifóna, áldozási ima és az Akathisztosz himnusz előadási rendje. - 4. A változó ünnepek rendjét két kv. tartalmazza: a →Triódion a húsvét előtti hetek szert-ait, a →Pentekosztarion pedig a Húsvét és Pünkösd utáni első vasárnap közti időszakét. E két kv. végleges formáját a Sztudiosz ktor adta a 9. sz-ban. - 5. A Parakletike v. Nagy Oktoékhosz a latin Proprium officii et missarum, 'változó részek'-nek felel meg. Nyolc részre oszlik, egy-egy részt a 8 hangnem valamelyike határoz meg. Egy-egy hetet egy tónus ural, s a ciklus végeztével kezdődik elölről. A Pünkösd utáni második hétfőn az első tónussal kezdik és a nagyböjt előtti utolsó vasárnapig (lat. Septuagesima) használják. A benne található szövegek kombinálhatók akár az állandó ünnepek officiumaival (Menaiaban találhatók), akár a változó ünnepek officiumaival (Triódion, Pentekosztarion). A Parakletike szerkesztését a himnuszíró Josephnak tulajdonítják, aki bevette a kv-be az ünnepnapokra szánt szövegeket is. Ezek ui. a rövidebb eredeti változatból hiányoztak, mely Oktoékhosz néven csak a vasárnapi szert-okat tartalmazta. - 6. A Menaia 12 kv. a 12 hónapnak megfelelően, s tartalmazza az egész egyh. évre a sztek ünnepeit. Ugyancsak ebben találhatók az esti és reggeli szert-okra szánt himnuszok. A reggeli szert-ban a kontakionon kívül beékeltek egy rövid kánont a hatodik és hetedik ódé közé, mely az aznapi szt életéről emlékezik meg. Ez a szünaxarion. A sztek élete a lat. martyrologiumhoz hasonlóan a Menologionban van összegyűjtve. - 7. Énekeskv-ek. →bizánci zene. **